Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


38. fejezet

2014.05.25

-    - Te Rebecca… - mondta James egy beszélgetésünk alkalmával.

-     - Igen?

-    - Szóval… Közted, és e között a Dane között van valami? – padlót fogtam.

-    - Mi??

-    - Mi az?

-    - Ja, semmi… bocsi. Csak… khmm… meglepett, amit kérdeztél. Mármint hogy…

-    - Értem, értem. Sajnálom. Tudom, bunkóság volt belekérdezni a közepébe a magánéletednek. Nem is tudom, mit gondoltam. Egyszerűen csak eszembe jutott…

-    - Nem, nem. Semmi baj, nem zavar egyáltalán, meg neked bármit elmondok.

-  -   -   Oh…

-    - Amúgy nem. Nem járunk Dane-nel. Csak haverok vagyunk.

-     - Ja, rendben, nem is azért, csak hogy sokszor látlak titeket együtt, meg múltkor is annyit pont elkaptam a folyosó végéből, hogy hátulról ölelget.

-    - Ja, az… az egy hosszú sztori.

-     - Rendben, ha nem szeretnéd, ne mondd el. Még egyszer bocs, hogy belekérdeztem.

-     - De tényleg semmi baj! – kezdett kicsit kínos fordulatot venni a beszélgetés, ezért próbáltam valami féle terelést, vagy mit alkalmazni. Hát, nem nagyon sikerült, vagyis nem tudom… - Egyáltalán… szóval semmi! Tényleg! Ne érezd kényelmetlenül magad miatta, hogy feltettél egy kérdést. Meg amúgy sem… nekem bármit elmondhatsz. És tőlem bármit kérdezhetsz. Nem foglak se kiröhögni, sőt, ha szépen kéred, még segítek is. – egy kicsit elcsépeltre, és nyálasra sikeredett ez a szöveg, de nem baj, mivel teljesen őszinte volt.

-     - Rendben. Kösz.

-    - Mit?

-     - Hát, ezt az egészet… tudod, tudom, hogy most ez kínosan fog hangzani, de nem érdekel, mert akkor is így van. Szóval, te vagy az egyetlen, akivel teljesen őszinte lehetek. És akinek bármit elmondhatok, meghallgat. Ez számomra nagyon sokat jelent.

-      - Oh… - alig tudtam megszólalni! Ez nekem is sokat jelentett… de még mennyire! – Hát, ezt örömmel hallom. És csak hogy tudd, velem is ugyanez a helyzet.  

-      - De ez nálad másképp van… nekem nincs szinte senkim. Csak te, és az apám. Aki jelenleg kórházban van. Ha hirtelen eltűnnek a föld színéről, senkinek se tűnne fel… - hogy mondhatott ilyet?! Rögtön ez ugrott be… hiszen ha tudta volna, hogy egy szánalmas, tinédzser lánynak pont ez a srác jelenti a világmindenséget, biztos nem ezt mondta volna. Vagyis nem tudom. De legszívesebben leordítottam volna a fejét, hogy mit képzel, és hogy hogy mondhat ilyet! Meg majdnem kitálaltam neki, hogy mit is érzek, meg úgy az életem történetét. De persze nem tettem ilyet. Szóval csak diszkréten próbáltam kezelni a helyzetet.

-      - Hogy mondhatsz ilyet? – persze azért nem titkoltam felháborodásomat. – Nekem nagyon is feltűnne! Hogy… hogy…

-    -Mi? Komolyan? – csodálkozott James. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, hogy ennyire szívemen viselem a sorsát. Szerintem komolyan azt gondolta, hogy senkinek sem kell. Pedig ez nem így volt… nagyon nem így volt.

-     - Persze, hogy komolyan! Miért szerinted viccelek?

-     - Nem… vagyis nem tudom.

-     - Hát nem viccelek.

-     - Huh…

-       - Mi az?

-     - Semmi… csak meglepett, hogy ennyire…

-      - Tudom, kicsit kiborultam. Sajnálom. De akkor is felháborító az, amit az előbb mondtál.

-     - Hogy senkinek se hiányoznék?

-     - Igen!

-     -Hát pedig…

-     - Semmi hát pedig! – komolyan nagyon felhúztam magam ezen. – Fhu… figyelj. Nem tudom, milyen kapcsolataid vannak. Tulajdonképpen, sajnálom, de nem nagyon tudok rólad semmit. Azt sem, hogy kikkel töltöd a szabadidőd. És hogy mekkora a baráti köröd. Hogy tele vagy véve haverokkal, és szép, karcsú, veled egyidős, 25 éves nőkkel, akik alig várják, hogy ágyba vidd őket, vagy… vagy csak egy két barátod van, mint nekem, és velük vagy szinte mindig. Szóval, mondom, nem tudom. És ha végképp úgy érzed, hogy semmi, és senki nem lenne, akinek hiányoznál, vagy fontos vagy, akkor tudd, mert tudnod kell, hogy nekem fontos vagy! Nagyon is fontos vagy! – könnyek szöktek a szemembe. Még mindig utáltam azokat a kis dögöket, hiszen mindig a legrosszabbkor jöttek elő, és sokszor nem is értettem, miért. De nagyon reméltem, hogy ez Jamesnek nem tűnt fel, mert… mert nem tudom. Igazából semmit se tudtam akkor.

Nem válaszolt. Nem válaszolt! Először kezdtem pánikba esni, mert mi van, ha rosszat mondtam, vagy túl személyes volt ez a kis beszédem? Nem tudtam, hogy mi jár a fejében. Néha az ember nagyon szeretne Edward Cullen helyében lenni, és olvasni az emberek gondolataiban, de ezt sajnos nem mindenki teheti meg. Jó, persze vannak olyan helyzetek, amikor jobb, hogyha nem tudjuk, mit gondol a másik, mert csak rosszabbodna az adott helyzet, de a miénk most nem ilyen volt. Utáltam magam, amiért nem voltam vámpír, és nem volt meg a kellő képességem! Szóval csak néztem a szemeibe. És próbáltam vele elhitetni azt, amit mondtam. Vagyis az igazat. De ő még mindig nem csinált semmit. Csak nézett a szemembe. És én még mindig nem tudtam, hogy most akkor mi van. Hogy mit csináltam…

Viszont akkor… Lassan felém hajolt. De még mindig a szemembe nézett. Én is az övébe. Két keze közé fogta az arcomat, majd az ajkait lassan, de biztosan, és ezzel választ adva, a bennem felgyülemlett kérdésekre, igen, valamit nagyon jól csináltam. És én viszonoztam a csókját. És most tudom, hogy azt várod, hogy részletezzem, hogy mennyire meglepett, és hogy mennyire izgultam mindekkor, de sajnos csalódást kell okoznom. Persze meglepett, de ugyanakkor el sem tudom mondani, hogy hányszor pörgettem le ezt az eseménysort az agyamban. Hogy hányszor gondoltam erre, majd sírtam el magam, mert úgy éreztem, hogy ez a pillanat sosem fog eljönni. De akkor megtörtént. És én tényleg nem izgultam. És nem remegtem. Nem akartam elrontani azzal a várva várt pillanatot, hogy szétizgulom az agyam. Szóval csak hagytam, hogy ő, vagy inkább a nyelve irányítson. Sajnos nem ez volt az első csókom. Pedig egy első alkalomnak tökéletesen megfelelt volna. Az első ilyen élményem egyébként Dane-nel történt. Bár nem emlékszem rá, ugyanis be voltam állva, mint az állat, meg mellesleg sík részeg voltam, szóval nem ragadt meg semmi, de Dane fantasztikus beszámolója alapján arra következtettem, hogy az se volt valami rossz. Szóval tekintsük ezt első csóknak. A maga értelmében…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.