Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


22. fejezet

2014.05.19

'Rebecca Csoda országban...'

 

Ez járt a fejemben, mikor betettem a lábam abban a szörnyű cipőben. Először halálra rémültem, de Dane biztatóan megszorított. Nagy levegőt vettem, és körülnéztem:

 

Dane-nek igaza volt. Az összes lány ilyen miniben nyomta a ruha alját illetően. Felül már kevésbé volt mini... Esküszöm láttam pár kikandikáló zoknit azokban a melltartókban. Én sosem folyamodtam ilyesmi módszerekhez. Blah. Mindenesetre, Steve már az első pillanatban találkozott valami régi haverjával, szóval ketten maradtunk Dane-nel. Ő körbevezetett engem a ház első emeletén, ahol a buli volt. Mindenhol lányok és fiúk, akik nagyon jól érezték magukat. Én meg csak mióta beléptem, görcsösen húzgáltam lefelé a ruhám alját. Szegényként már buli elején a felismerhetetlenségig nyúztam. Viszont, mikor már körbementünk vagy 2x a házon, Dane megállt, és elkezdtünk beszélgetni. Nem nagyon tudtam, mit kell egy bulin csinálni, de nekem ez is megfelelt. Már a kocsiban megfogadtam, hogy nem fogok táncolni... főleg nem úgy, mint a többi lány rajtam kívül. Az undorító, és az ijesztő keveréke...

 

- Nah? Milyen a buli?

 

- Nem rossz. - vigyorogtam.

 

- Elsőnek elmegy?

 

- Aha.

 

- Kérsz valamit inni?

 

- Ja, jöhet. - egyre jobban kezdtem elengedni magam. Az ilyen helyeken nem nagyon számít, hogy ki vagy. Csak érezd jól magad. Viszont, be kell valljam, mivel szerintem én voltam az egyetlen szűz a bulin, nagyon tudatlannak, és naivnak éreztem magam. A többiek már szinte otthonosam mászkáltak a lakásban, meg minden, én meg konkrétan azt se tudtam, kinek a házában vagyok.

 

Dane kb. 15 perc múlva jött vissza, két pohárral a kezében. E közben a bulizók felét megismertem. Kezdtem úgy érezni, hogy nem mindenki seggfej, aki az iskolába jár... megismerkedtem egy lánnyal, aki ugyan szőke volt, és az agyon sminkelt, push-up melltartós rosszkislány kategóriába tartozott, nagyon kedves volt. Kérdezte, hogy ez-e az első bulim, mondtam hogy igen. Erre ő elmesélte, hogy neki az első bulija nagyon szar volt, csupa unalom. És hogy az már 3 éve volt, és azóta megszámlálhatatlan bulin volt már. Kérdeztem, hogy volt-e már részeg. (Nem tudtam, hogy illik-e ilyet kérdezni, de aztán rájöttem, hogy az ilyen helyeken azt csinálsz amit akarsz...) Ő pedig mondta, hogy már számtalanszor. És hogy most nem akar keveset inni, de tudja, hogy úgyse tudja megállni, és be fog rúgni, mint az állat. Ekkor jött meg, és köszönt mindenkinek, akikkel körül voltam véve. Úgy tűnt, nagyon bejött nekik ez a "szende kis szűzlány, aki először van bulin" stílus. Pedig nem állt szándékomban a figyelem középpontjában lenni.

 

- Hé! Rebecca! - mondta Dane.

 

- Igen?

 

- Ő itt Rob. A buli házigazdája.

 

- Hello! - köszöntem. Ekkor Dane lazán átkarolta a vállam, mintha csak tudatni akarta volna a többiekkel, hogy én az "övé" vagyok. Pedig mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Legalábbis én tudtam.

 

- Hohó! Szia cicám... hogy vagy? - látszott rajta, hogy a pia és a drog keverékének a hatása alatt állt.

 

- Ööö...

 

- Nagyon nagy arc! - röhögött Dane. - Apropó tessék! - mondta, és a kezembe nyomta a poharat.

 

- Ez mi? - kérdeztem.

 

- Nem tök mindegy? - igaza volt. Már annyira szomjas voltam, és éhes, hogy tök mindegy volt, hogy mit rakok a számba, csak érezzek valami ízt...

 

- De. - és hipersebességel a számhoz emeltem a poharat. A tömény alkohol ízétől szinte megremegett körülöttem a Föld. Egy pillanatra azt se tudtam, hogy hol vagyok. Aztán rájöttem, hogy nagyon tetszik ez a valami, amit iszom.

 

- Milyen?

 

- Ütős. - mondtam, és mindketten elröhögtük magunkat.

 

- Kérsz még?

 

- Aha.

 

És aztán ez ment egy darabig. Nem sokkal a első pár pohár után éreztem, hogy már nem állok biztosan a lábamon... aztán elvesztettem Dane-t. És egyedül ittam tovább a poharakat, mikor újra feltűnt. Nem is emlékszem, hogy hogy került oda, de ezt mondta:

 

- Tessék. - és a kezembe nyomott 2 fehér tablettát.

 

- Ez...mi?

 

-Nem tök mindegy? - kérdezte megint, nagy vigyorral az arcán.

 

- Hát...de. - már nem nagyon tudtam gondolkodni.

 

- Na.

 

- Hát, majd inkább később jó? Most inkább elszívnék egy cigit.

 

- Persze. Tessék. Látom nagyon élvezed.

 

- Mi?

 

- Élvezed!

 

- Ja...ja, aha. Jó a buli. - mondtam, és az én arcomra is kiült a hatalmas vigyor. Tényleg. Nem is képzeltem volna, hogy egymagamban is, de egy kis piával, meg cigivel így elszórakozom.

 

- Tessék. - a kezembe nyomta a cigit. Esküszöm, hogy egy fél nap alatt legalább egy dobozzal elszívtam. Azért kezdésnek nem rossz nem?

 

- Köszi. - elszívtam. Nem tudom. Olyan megnyugtató volt kifújni a füstöt, és ez az egész cigis dolog.

 

Körülbelül már fél órája álltam még mindig a lépcső mellett, a falnak támasztva a hátam. Már szerintem rendesen részeg lehettem, mert már rég abbahagytam a szoknyám húzogatását, és egyáltalán nem érdekelt, hogy ki vagy mi látja ha villantok. Egyszer csak odajött egy pasi. Nem ismertem. Eddig még sosem láttam, és szerintem ő is csak most látott engem először az életében.

 

- Hello gyönyörűm!

 

- Szia...

 

- Én Dave vagyok...te?

 

- Rebecca.

 

- Rebecca... - suttogta. Ordított róla, hogy be van állva, és hogy részeg. Egyre közelebb húzódott hozzám, a kezeit a derekam köré fonta, és aztán úgy húzott magához. Ez nagyon nem jött be. Mert persze, már bennem is volt pár pohár, de azért én legalább akkor még tudtam, hogy hol vagyok. És természetesen fullasztó volt a pia szagú lehelete...Bla. Próbáltam volna hátrébb húzódni, csak akkor leesett, hogy a falnak támaszkodom. Szóval az egyik "menekülési opció" kilőve - gondoltam.

 

- Ööö... - a szabad kezem a vállára tettem, és úgy próbáltam hátrébb tolni, kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont, természet feletti reflexeimnek köszönhetően rögtön kihasználtam az alkalmat, és mint egy ninja kisurrantam Dave karjai közül. Szegény fel se fogta mi történt, csak forgolódott össze-vissza. Én pedig sikeresen elvegyültem ezután a tömegben.

 

Már nagyon éreztem a pia hatását. Alig álltam a lábamon, az egyik kezemben egy szál cigi, a másikban egy pohár, ami tele van alkohollal... tipikus bulizó látványt nyújthattam. Ismét egyedül, részegen néztem a tömeget, és közben élveztem az ordibáló zene ritmusát. Egyszer csak megláttam Dane-t. Már nagyon homályos volt minden körülöttem, Dane is csak hirtelen termett mellettem. Vagy csak nem láttam, mikor mellém jött.

 

- Hello! - mondtam. Már alig voltam eszméletemnél.

 

- Szia. Tessék. - azt hiszem ezt mondta.

 

A kezembe nyomott valamit....nem emlékszem mit...egy bogyó...akkora volt, mint egy fájdalom csillapító. Vagy kissebb...a színére nem emlékszem...

 

Annyi rémlik, hogy felnézek Dane-re. Ő mélyen a szemembe néz, és én is belenézek az övébe. Aztán gondolkodás nélkül bekapom azt az ismeretlen bogyót, leöblítem egy kis alkohollal, és várom a hatást...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.