Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. fejezet

2014.05.19

- Ez meg mi? - kérdeztem. - Vagyis kié? És minek?

 

- Ez a tiéd! Holnapra!

 

- Mi?

 

- Komolyan. Szívesen.

 

- Hát...öhm... kösz. - nem akartam megbántani azzal, hogy ez a ruha elég ribis volt, szóval nem szóltam semmit.

 

- Tudom, kicsit mini, meg minden, de azt akartam, hogy legaláb néz ki valahogy az első bulidon.

 

- Kösz.

 

- Ahj, próbáld már fel! - és azzal nekem hajította. Alig bírtam elkapni.

 

- Huh...oké... de Dane...

 

- Előbb próbáld fel!

 

- Jó jó! Nyugi!

 

- Na...

 

- Hol próbálhatom fel?

 

- Itt.

 

- Akkor kimennél?

 

- Ez az én szobám! - vigyorgott.

 

- Haha... - azzal a lendülettel el is indultam a füdőszoba felé. Bezártam magam mögött az ajtót, és megvizsgáltam a "ruhát". Bár nem tudom, lehet hogy a mérete alapján már nem a "ruha" kategóriájába sorolható.

 

Sima egyszínű az egész. Olyan, mint egy feszes kis vászon, amit körém tekertek, de hogy ne legyen olyan unalmas, egy masni volt a derekamon. Nem tudom, hogy Dane honnan tudta, de eltalálta a méretemet. Természetesen hátul volt cipzáros, ígyy ki kellett mennem, és megkérnem Dane-t, hogy cipzározza be. Mikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján pont szemmbe találkoztam George-al, Dane bátyjával. Füttyentett egyet, mint a Grease-ben, amikor a film végén meglátják a csajt feszülős ruciban. Zavarba ejtően végigmért, tetőtől talpig.

 

- Wow! - mondta elismerően. - Sexy!

 

- Köszönöm... - mondtam elvörösödve. Ezek szerint tényleg nagyon mini volt.

 

- Nagyon szívesen. - vigyorodott el. Én amilyen gyorsan csak lehet besurrantam Dane szobájába. Mikor beléptem, nem szólt semmit. Csak vigyorgott. Én meg kezdtem egyre kínosabban érezni magam.

 

- Khmm... tudsz nekem segíteni?

 

- Miben? - válasz helyett megfordultam. És, nekem még kellemetlenebb lett a pillanat, mivel egy miniruha, ami a combom feléig is alig ért el volt rajtam, annak is ki volt cipzározva a hátulja...szerintem még a bugyim is látszott. Olyan ribancnak éreztem magam.

 

- Oh... - "mondta" Dane, mikor meglátott, konkrétan félmeztelenül.

 

- Na?

 

- Ja, persze. - mögém lépett. Halkan ezt mondta: - Ugye tudod, hogy nagyon jól áll neked ez a ruha? - miközben oldalra simította a hajam, hogy fel tudja húzni a cipzárt. Nagyon lassan tette, miközben végig simított a kezével a csupasz lapockámon, majd a nyakamon. Ezt kicsit túlzásnak véltem.

 

- Köszönöm... - végre felhúzta a cipzáromat.

 

- Fordulj meg, látni akarlak. -  suttogta. Na jó...ez már elgondolkodtatott. Mert igen, barátok voltunk meg minden, de egy barát nem suttog olyat a másik fülébe, hogy szép, meg nem öleli át esténként. De azért lassan megfordultam.

 

- Nah? Szerintem kicsit mini, de te vetted, ezért te mondd meg, hogy milyen.

 

- Király. Hidd el, minden pasi veled akar majd lefekeüdni.

 

- Ahj...

 

- De komolyan! Hidd el! Én, mint pasi...

 

- Inkább ne folytasd!

 

- Rendben. - röhögött. - Kiváncsi vagyok, Steve mit fog mondani.

 

- Ő is jön?

 

- Hát persze! Egy ilyet ki nem hagyna!

 

- Szét fogja szivatni az agyamat.

 

- Dehogy! - és láttam rajta, hogy midjárt kitör belőle a röhögés. De inkább nem szóltam semmit. Odamentem a tükörhöz, mert már én is kíváncsi voltam.

 

Mikor megláttam magam a tükörben vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyszerre éreztem bizonytalanságot, mivel nem tudtam eldönteni, hogy jól nézek-e ki, vagy szimplán, mint egy elcseszett lotyó.

 

- Nah? Szerinted milyen? - kérdezte Dane.

 

- Hát... hát... nem is tudom.

 

- Tetszik vagy sem?

 

- Nem tudom...

 

- Azt hogy?

 

- Nem tudom.

 

- Na, ilyet se hallottam még. Mindegy. Nekem tetszik.

 

- Azt hiszem nekem is. Bár egy kicsit mini...

 

- Igen, tudom, de csak így lehet beolvadni.

 

- Hová?

 

- A tömegbe a bulin. Az ilyen helyeken, a csajokon vagy ilyen ruha van, vagy semmilyen.

 

- Jó tudni.

 

- Örülj, hogy nem egy szál tangában kell menned.

 

- Jó, jó... értem.

 

- Remek. Holnap lesz a buli, és majd este 8kor indulunk.

 

- Mivel?

 

- Steve jön értünk.

 

- Oké... ahj, akarom én ezt? - kezdtem egyre bizonytalanabb lenni ezzel az egésszel kapcsolatban.

 

- Igen, akarod! Még szép, hogy akarod!

 

- Huh...

 

Ez után, amilyen hamar csak lehetett, levettem a ruhát. Alig volt rajtam, mégis kínosan éreztem magam, amiért ilyen mini volt... pedig még el sem kezdődött a party.

 

Egész aznap este, és másnap 7 óráig azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lesz majd, mikor beléptünk az ajtón. Még aludni is alig bírtam, bár muszáj volt.

 

 

 

Este 7 óra. Már sötét van. Éppen kiléptem a fürdőből, egy kiadós zuhany után, mikor összefutottam a folyosón Dane-nel.

 

- Na? - kérdezte.

 

- Mi "na"?

 

- Tudod már, hogy majd hogy fogsz beolvadni?

 

- Mi?

 

- Oh, akkor elfelejtettem elmondani...upsz...

 

- Ahj...

 

- Mindegy. Az "A" terv: Végig együtt leszünk, mivel te nem fogsz ott senkit ismerni. "B" terv: Rögtön külön válunk, és majd csak megismersz valakit.

 

- Hmm.... legyen az A.

 

- Rendben. Én is arra gondoltam, de mondom inkább hagylak választani...

 

- Ok.

 

- És egyébként...

 

- Hm?

 

- Tudod....szóval... a khhmm-mel hogy állsz?

 

- A mivel? - kérdeztem, miközben Dane szaporán a szája felé mutogatott a két ujjával.

 

- A khhmm-mel.

 

- Érthetően, ha lehet.

 

- A cigivel...

 

- Oh.... hát... hogy állnék? Vagy...

 

- Mert azt már mondtad, hogy még nem szívtál semmit az életben, de szeretnél?

 

- Hát... kiváncsi vagyok, persze. Mint mindeki más, akinek még nem volt része "ilyenben".

 

- Rendben... nálam mindig van.

 

- Mindig?! Dane...de..

 

- Sss!

 

- Anyud tudja?!

 

- Nem, de ha ilyen hangosan váltod ki a reakciókat, meg fogja tudni.

 

- Oh.

 

- Szóval. Ha a buliban is szívni akarsz, ne ott bénázz. Mielőtt majd odamegyünk, akkor majd megállunk valahol, és megmutatom, hogy hogy kell. Oké?

 

- Hát... - ezek a dolgok olyan veszélyesnek, és rossznak tűntek így kívülálló szempontjából, hogy igazából egyáltalán nem akartam a cigi közelébe sem menni. Csak a tiszta kíváncsiság hajtott. És be kell vallanom a tinédzser éveknek az a fekete lyuka, ami egyszer minden tizenévest elér. Ez azt jelenti, hogy én is "menő" akartam lenni, ha csak egy pillanatra is.

 

- Na mindegy, kapkodd magad, mert 20 perc múlva indulunk.

 

- Az még rengeteg idő... - mondtam.

 

- Akkor majd nem ezt mondod, mikor majd Steve meg én együtt várunk rád a kocsiban, és te még sehol sem állsz.

 

- Én nem ilyen vagyok!

 

- Dehogynem! NŐ vagy nem?

 

- Hát de, de...

 

- Na látod.

 

- Ó igen? Akkor fogadjunk!

 

- Rendben! Tét?

 

- 15 dolcsi!

 

- Áll a fogadás. - vigyorogtunk. És természetesen vesztettem. Nem is hittem, hogy ilyen nehéz "gyorsan" készülődni! De komolyan! Nem akartam úgy kinézni a bulin, mint egy álmos mókus, szóval megpróbáltam ki sminkelni magam... rendesen. Hát, esküszöm éltem még át ilyen pánikot! Szörnyű! Az utolsó pár percben úgy kellett kizavarnom Dane-t a saját fürdőszobájából. De mentségemreo, csak mert beállt az ajtóba, és tik-tak- olt össze vissza. Végül tényleg ők vártam rám a kocsiban, és én félkészen ültem be a hátsó ülésre. Viszont büszkeséggel nyugtáztam, hogy mégsem volt hiába való, ez a sok pepecselés. A fekete ruha jól állt rajtam, a hajam végét laza hullámokba csavartam, és a sminkem sem lett olyan rossz, mint vártam. A fekete cipőhöz egy fekete platform, magas sarkú társult, bár nagyon nehéz volt benne menni. Hogy ne fagyjak meg, felvettem a fekete bőrdzsekim. Így visszagondolva, úgy néztem ki, mint aki temetésre megy.

 

- Hello Steve!

 

- Szia szépségem! Szexy vagy!

 

- Oh köszönöm!

 

- Szerintem is csodás, meg minden, de hol a 15 dollárom?

 

- Adom adom....

 

- Fogadtatok?

 

- Jaja. - mondta Dane, és elmesélte a sztorit, míg meg nem álltunk tankolni. 'Benne volt a tervben', ahogy Steve fogalmazott. Amíg Steve tankolt, Dane a kút másik végébe vezetett. Elővett egy doboz cigit, és egy öngyújtót.

 

- Na, itt van. Tessék. - mondta.

 

- Köszönöm. Szóval...

 

- Szóval, most fog meg, gyújtsd meg a végét, és szívd el.

 

- Ennyi?

 

- Aha. Kb...

 

- Kb?

 

- Csak csináld!

 

- Jó, jó...

 

Kezembe vettem azt a szál cigit. Remegett a kezem. Nem tudom miért, de szerintem Dane is észrevette. Lassan meg gyújtottam a végét. Óvatosan a számhoz emeltem, majd beleszívtam, és vártam, a fuldoklást. De nem jött. Meglepődtem. Azt hittem, hogy ott fogok fuldokolni.... de nem. Szinte profin szívtam le az első csikket. Majd a másodikat. És csak akkor eszméltem fel, mikor Dane mondta, hogy hagyjak későbbre is.

 

- Ez.... ez... biztos nem szoktál cigizni? Olyan voltál, mint aki már évek óta dohányzik.

 

- Dehogy! Ez volt az első alkalom.

 

- Na? Élvezted?

 

- Sajnos igen...

 

- Sajnos?

 

- Jó, nagyon. Vagy mi?

 

- Öö... - vigyorgott. - Azt kérdeztem, hogy miért sajnos?

 

- Mert tudom mennyire káros, meg minden...

 

- Ahj. Ez a duma.

 

- Ez van.

 

- Ez.. Na, de akkor ezentúl te "dohányosok" nagy csoportjába tartozol?

 

- Azért még ne nevezzük ezt dohányosnak.

 

- Hé! Hol vagytok?? - hallottuk Steve hangját. Előre mentünk a kocsihoz, ahol Steve forgolódott, minket keresve.

 

- Hol voltatok? - kérdezte.

 

- Csak Rebecca elszívta élete első cigijét. - büszkélkedett Dane. Komolyan, mintha a gyereke tanult volna meg járni vagy valami!

 

- Oh, ez remek! És?

 

- Ment neki.

 

- Menő.

 

- Na nem megyünk? - kérdeztem. Nem nagyon tetszett ez a benzin kút, ilyen sötétben.

 

- Ja, igen. Szálljatok be.

 

Az út hátralevő részében valami szörnyű szám ment a rádióban. Azt hallgattuk, mikor Steve befordult a piros kocsijával a ház elé, ahol már voltak páran... vagyis először azt hittem a fél város oda települt. Csak aztán tudtam meg, hogy nem a fél város, hanem a fél iskola...na, gondoltam itt a remek alkalom, hogy együtt bulizgassak Peter-rel, meg a seggfej haverjaival.

 

A kezem remegett, mikor bezártam magam mögött a kocsi ajtaját.

 

- Show time! - mondta Steve vigyorogva.

 

- Be akarok én menni? - kérdeztem remegő hangon.

 

- Hát persze! Jó lesz! Nyugii! - röhögött Dane, majd átkarolta a vállam. Kérdőn néztem rá, és ő mintha csak a gondolataimban olvasott volna a gondolataimban. - Hé! Én mondtam, hogy együtt leszünk!

 

- De te...ja, te úgy értetted, hogy...? Hogy úgy együtt? Ho-hó! Abba egyáltalán nem egyeztem bele!

 

- Már késő édesem! - mondta Dane röhögve. Igen, most azt várná tőlem az adott szituáció, hogy undorodva ellökjem magamtól Dane-t, és követeljem, hogy vigyen haza.... De nem ezt tettem. Akaratom ellenére is elmosolyodtam, aztán már én is velük nevettem. A görcs hirtelen oldódni kezdett a gyomromban, és lazán hozzábújtam Dane-hez. Így indultunk el hárman ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Már kintre hallottam a zenét. Éreztem a pia, és a kaja illatát. A félelem új dimenziója nyílt meg előttem, de akkor is be akartam lépni azon az ajtón. Látni akartam azt a sok embert, akik szórakozni jöttek azon az esté ide. Tudni akartam, milyen az, ha az ember részeg. Érezni akartam a tömény alkohol ízért a számban, és ahogy lefolyik a torkomon.

 

Steve előre lépett, és még egyszer biztatóan hátrapillantott. Aztán lassan, de egy határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.