Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

!!!Figyelem!!!
Igen, egyik szemem sír, másik nevet, ugyanis felkerült az utolsó, ismétlem utolsó bejegyzés, szóval  Rebecca számára befejeződött a gimnázium utolsó tanéve, (ha nem is olyan formában, ahogy várta) VISZONT a gimiben talán igen, de más téren még koránts sem végeztem Rebecca-val, ugyanis tervezek -még csak az alapok vannak meg, szóval kérnék egy kis türelmet, de szorgossan nézzétek az oldalt, mert bármikor fent lehet a nagy hír- egy *2. évadot*, amiben szintén ő lesz a főszereplő, teljesen új környezetben. Nagyon izgatott vagyok már most emiatt, pedig még csak a fejemben van meg, de remélem ez is lesz olyan hatással rám/rátok ahogy ez volt. (ha volt...remélem azért hagyott valami nyomot)

Egyébként (csak hogy legyen mit olvasni) muszáj leírnom, hogy köszönöm minden egyes embernek, aki támogatott minden féle formában, hogy megszülessen ez az egész, és bevallom, nagyon nehéz volt leírnom az utolsó szavakat, még annak a tudatában is, hogy lesz egyfajta folytatás. Mert attól függetlenül, hogy Rebecca visszatért, más/mások elvétve, valaki már úgy igazán nem is, és igen, ez most szomorú (habár ez az egész csak egy fiktív, kitalált dolog, kitalált szereplőkkel), és az összes karakter nagyon nagyon  a szívemhez nőtt, (mondjuk, talán Patrick nem annyira) de egyszer mindennek vége, szóval...még egyszer köszönöm minden embernek, és kommentnek. Ha nem nagy gond, légyszi egy kommentet tudtok nekem hagyni az utolsó fejezet után, hogy mégis mi a véleményetek? Előre is köszönöm!, és nyugi, mindennek még lesz folytatása!;)

Hello...

Én jó magam ezt a blogot már tavaly elkezdtem, csak az elektronikának köszönhetően, hirtelen 50 fejezet lett a nagy semmi hatalma alatt, és én így elvesztettem őket.

 De nem adtam fel, ugyanis ez a történet számomra 3 tonnányi droggal ér fel, amiről már képtelenség leszokni, szóval folytattam, csak új külsővel, és címmel másítva.

 Rebecca és én nagyon sokban hasonlítünk... ugyanolyan szerencsétlenek, és egyedüli emberek vagyunk, akik leginkább csak figyelik a többieket, és gondolkoznak. Abban viszont ő különbözik tőlem, hogy a gimnázium utolsó éve olyan dolgok elé állítja őt, amire nincs felkészülve... A nagy magányból hirtelen szerelem lesz, egy zűrös tanulmányi eredmény és barátság, egy mindenlében kanál és elhagyatott lányvécé, (?) és olyan szülők, akiket emlékeztetni kell, hogy van gyerekük.... Hogy Rebecca, és te, mint olvasó hogyan birkóztok meg ezzel, majd kiderül;)
 Ui: Jó olvasást! És köszönöm, hogy benéztél!